-
1 χεῖλος
χεῖλος ([dialect] Dor. [full] χῆλος Cerc.1.5, [dialect] Aeol. [full] χέλλος Choerob. in An.Ox. 2.278), εος, τό: pl., gen.A ;χειλέων Herod. 3.4
, LXXPr.12.13, al., Plu.Cat.Ma.12, v.l. in D.H.Comp.14: poet. dat. χείλεσσι (v. infr.):—lip, Hom., etc.: prov., ἐγέλασσε χείλεσιν laughed with the lips only, Il.15.102; χείλεα μέν τ' ἐδίην', ὑπερῴην δ' οὐκ ἐδίηνε wetted the lips, but not the palate, i.e. drank sparingly, 22.495;νέκταρ ἐν χείλεσσι στάξοισι Pi.P.9.63
; πειθώ τις ἐπεκάθιζεν ἐπὶ τοῖς χ., of Pericles, Eup.94.5;χείλεσιν διδοὺς ὀδόντας E.Ba. 621
(troch.); χείλεσιν ἀμφιλάλοις, of incessant talk, Ar.Ra. 678 (lyr.); δάκνων τὰ χ., of one in a difficulty, Eub.53.6;ἄχρις ἡ ψυχή.. ἐπὶ χειλέων λειφθῇ Herod.
l.c.; ἐπὶ τοῖς χείλεσι τὰς ψυχὰς ἔχοντες 'with their hearts in their mouths', D.Chr.32.50; ἀπὸ χειλέων, opp. ἀπὸ καρδίας, Plu. l.c.;ἀπ' ἄκρου χ. φιλοσοφεῖν
on the surface only,Luc.
Apol.6; ἐπ' ἄκρου τοῦ χ. on the tip of one's tongue, Id.Ind.26; προσαρμόσαι τὰ χ. (sc. τῇ κύλικι) Id.DDeor.5.2; προσαρμόζειν τὰ χ., χείλη προσεγγίσαι χείλεσιν, of persons kissing, Id.DMeretr.5.3, Am.53; χείλεσιν διερρυηκόσιν with gaping lips, Ar.Nu. 873;ἐν τοῖς χ. τιμᾶν LXXIs.29.13
; ἐν χ. ἑτέρων λαλεῖν, i.e. in strange speech, 1 Ep.Cor.14.21;χ. ἓν πάντων LXXGe.11.6
, cf. Pr.10.19.II metaph. of things, edge, brink, rim, of a bowl,χρυσῷ δ' ἐπὶ χείλεα κεκράανται Od.4.616
, cf. 132;Ἐλπὶς.. ἔμιμνε πίθου ὑπὸ χείλεσιν Hes.Op.97
, cf. Hdt.3.123, Ar.Ach. 459; of a ditch, Il.12.52, Hdt.1.179, Th.3.23; of the ocean, Mimn.11.7, cf. LXXGe.22.17;τῶν τῆς γῆς τροχῶν Pl. Criti. 115e
; of rivers, lakes, Hdt.2.70,94, Arist.HA 570a22; of the whorls, Pl.R. 616d, 616e; αὐλαίας, τείχους, LXXEx.26.4, Plb.10.44.11; of the womb, Arist.HA 583a16; of a wound, Gal.11.127. -
2 χεῖλος
χεῖλος, τό (nach Einigen durch Buchstabenumsetzung von λείχω, wahrscheinlicher von ΧΆΩ, was sich öffnet, auseinanderklafft), die Lippe, Lefze; χείλεα μέν τ' ἐδίην', ὑπερῴην δ' οὐκ ἐδίηνεν, die Lippen zwar netzte er, aber den Gaumen nicht, von Einem, der kärglich giebt, Il. 22, 495; μή σε στῆϑος καὶ χείλεα φύρσω αἵματος Od. 18, 21; πάντες ὀδὰξ ἐν χείλεσι φύντες Od. 1, 381 u. öfter; χείλεσι γελᾶν, mit den Lippen lachen, die Lippen wie zum Lachen verziehen, ohne wirklich zu lachen, Il. 15, 102; νέκταρ ἐν χείλεσσι στάξοισι Pind. P. 9, 65; Eur. χείλεσιν διδοὺς ὀδόντας, Bacch. 621; und in Prosa überall, ὀδοῦσι καὶ γλώττῃ καὶ χείλεσιν Plat. Tim. 75 d. – Von Thieren, Rüssel, Schnauze; von Vögeln der Schnabel, νᾶμα ξουϑαὶ ἀφύσσονται χείλεσιν ἀλκυόνες Mnasalc. 8 (IX, 333). – Uebtr. von leblosen Dingen, der Rand, Saum, jede Oeffnung u. Vertiefung; der Rand eines Pokals, Od. 4, 616. 15, 116; eines Korbes, 4, 132; eines Fasses, Hes. O. 97; auch der Rand einer Grube, das Ufer eines Flusses, Il. 12, 52; ποταμῶν Her. 2, 94, wie Pol. 3, 14, 6 u. öfter; κοτυλισκίου Ar. Ach. 435; τὰ τῶν τῆς γῆς τροχῶν χείλη Plat. Critia. 115 e; τῆς τάφρου Thuc. 3, 23, wie Pol. 3, 14, 6; πίϑου 22, 11, 7.
-
3 χειλος
- εος τό1) губаχείλεσι γελᾶν Hom. — улыбаться одними губами;
ὀδὰξ ἐν χείλεσι φύς Hom. и χείλεσιν διδοὺς ὀδόντας Eur. — закусив губы;χείλεσιν ἀμφιλάλοις ἐπιβρέμειν Arph. — тараторить без умолку;ἐπ΄ ἄκρου τοῦ χείλους ἔχειν τι Luc. — знать что-л. на зубок;ἀπ΄ ἄκρου χείλους φιλοσοφεῖν Luc. — философствовать поверхностно, пустословить с видом философа;προσαρμόζειν τὰ χείλη Luc. — прикасаться губами;ἐν χείλεσιν ἑτέροις λαλεῖν τινι NT. — говорить с кем-л. по-другому2) pl. клюв(πελειῶν Eur.; ἀλκυόνων Anth.)
3) край(κρατῆρος, ταλάρου Hom.; τάφρου Hom., Thuc., Polyb.; πίθου Hes., Polyb.)
4) берег(τοῦ ποταμοῦ, τῶν λιμνέων Her.; τῆς θαλάσσης NT.)
-
4 Lip
subs.P. and V. χεῖλος, τό.Mouth: P. and V. στόμα, τό, or pl.Edge: P. χεῖλος, τό.Lip of a cup: Ar. χεῖλος, τό (Ach. 459), V. κρᾶτα (acc. sing. masc.) (Soph., O.C. 473), or use adj.: P. and V. ἄκρος, agreeing with subs.The lip of the cup: P. and V. ἄκρος κύλιξ.Bite the lips: V. ὀδόντι πρίειν στόμα (Soph., frag.).Biting the lips: V. χείλεσιν διδοὺς ὀδόντας (Eur.. Bacch. 621).Biting the lips with anger: Ar. ὑπʼ ὁργῆς τὴν χελύνην ἐσθίων (Vesp. 1083).Close the lips ( of another): P. ἐμφράσσειν στόμα. V. ἐγκλῄειν στόμα, γλῶσσαν ἐγκλῄειν.Lo! I am silent and close my lips: V. ἰδοὺ σιωπῶ κἀπιλάζυμαι στόμα (Eur., And. 250).Open one's lips: P. διαίρειν τὸ στόμα, V. λύειν στόμα.No word of lamentation was on their lips: V. οἶκτος δʼ οὔτις ἦν διὰ στόμα (Æsch., Theb. 51).With the lips, as opposed to with the heart: P. and V. λόγῳ, V. λόγοις; see in word.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Lip